Legenda

Maroshévíz közelében, ahol a Szekeres-patak a Vajda-patakba ömlik, van egy különös kőalakzat. Hatalmas, lapos kő fekszik itt, körülötte sok kisebb kő, mintha asztal volna székekkel. A nép úgy tartja, a tolvajok ide hurcolták rabolt kincseiket, és itt tervezték meg következő rablásaikat.

A nép az özvegy fejedelemasszonytól kapta e tizenhét falu havasát, hálából, hogy segítettek elköltöztetni őt.

Élt a Balánbánya fölötti sziklabércen egy tündérasszony, Tarkő. Két lánya, Maros és Olt meg akarta látogatni a Fekete-tengerhez száműzött apját. Tarkő folyókká változtatta őket, de folyton versengtek egymással, így nem együtt indultak el – a Dunához csatlakozva mégis mindketten elérték a tengert.

A török dúlások idején élt Homoródszentmártonban egy szép levente, akinek hosszú haja volt féltett kincse. A harc során ez okozta vesztét: beleakadt a szederindákba, s az ellenség legyőzte.

A székelykeresztúri Gyárfás-kúria körtefája alatt töltötte utolsó estéjét Petőfi Sándor, mielőtt nyoma veszett a segesvári csatában. Sejteni vélik, hogy még verset is írt itt – ennek egyetlen tanúja mára a körtefa.

Tekerőpatak határában húzódik egy barlang, amelyet sajátos hangjáról neveztek el. Úgy tartják, hogy a barlang mennyezetéről arany csepeg alá. Hét évnek kell eltelnie, míg három vödörnyi összegyűl a kincsből, s ember legyen a talpán, aki azt a felszínre tudja hozni.

Tartod, a gonosz tündér és csatlósai egy éjjel ellopták Firtos várának bűvös alapkövét, de a kakas elkukorékolta magát, a nap felkelt és megtörte a varázslatot. A tündérek a likas követ Korond pataka mellé ejtették, ma is ott látható. 

Borszéken, az Ős-forrás ösvénye és a Medve-barlanghoz vezető út között van egy tisztás, a Tündérkert. A Kerekszék tetején álló vár urának lánya, Hedvig gondozta itt a virágokat, s olykor tündérek énekelnek a tisztáson.

A Gagy pataka völgyében, a Nagy-Küküllő mellett lovagok vertek tanyát még a szentföldi harcok idején. Előbb csak pihenőként használták, majd lassan házak jelentek meg, és nem telt bele sok idő, település született. Ez a mai Székelykeresztúr.

A Szűz Mária-szobor arcát a török–tatár dúláskor sebezték meg, de csodatévő erejének köszönhetően a fosztogatóknak nem sikerült elrabolniuk.

A tatárok barlangokba szorították vissza a máréfalvi székelyeket, hogy majd kiéheztetik őket. A székelyek szalmából kürtőskalácsot formáztak, ezzel jártak túl az eszükön.

Csíkszentgyörgyön hősként él Tompos István a népemlékezetben. Fia esküvőjét megzavarta a tatárok betörése, de a násznép sikeresen megfutamította a kutyafejűeket.

A Haromvárban óriások éltek. Egy fiatal óriás felvett a földről egy embert, a várba vitte, de apja visszaparancsolta, mondván, az emberek fogják uralni a földet. Egy sárkány is lakott a közelben, amely elrabolta a várúr lányát.

Gyergyócsomafalva közelében, a Délhegy alatt, különös kőalakzatot találunk. A néphit azt tartja róla, hogy maga Jézus hagyta itt a lábnyomát. Szamárháton jött a Megváltó, bottal a kezében, így a szamár lábának és a bot végének is megmaradt a lenyomata.

Egy híres jós asszony, Bákainé tanácsa szerint a gyergyói székelyek kévékre tűzött kalapokkal, fűbe rejtett edényekkel csapták be és győzték le a tatár sereget.

Bánffy Dezső bárónak Beresztelkén szőlőse volt, Maroshévízen viszont fenyvesei. Barátai viccből elígérkeztek Maroshévízre szüretelni, de a gazda túljárt az eszükön: felvitette a szőlőgerezdeket Maroshévízre, és felkötöztette a fenyőfákra. Azóta nevezik Bánffy-szőlősnek a Tárnica-tető azon részét.

Szent László Kerlésnél csatát vívott a kunokkal. Egy ellenséges katona elrabolt egy szépséges leányt, de László üldözőbe vette őket, és a lány segítségével legyőzte a kun harcost. E hőstett emlékét őrzi a székelyderzsi templom falán lévő freskó. A templomerőd bástyáiban élelmet tartanak a helybéliek.