Tompos István

Tekerőpatak határában húzódik egy barlang, amelyet sajátos hangjáról neveztek el. Úgy tartják, hogy a barlang mennyezetéről arany csepeg alá. Hét évnek kell eltelnie, míg három vödörnyi összegyűl a kincsből, s ember legyen a talpán, aki azt a felszínre tudja hozni.

A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban élt Gábor deák, a gyergyói bíró gyerekeinek tanítója. A tatárok támadásának leverésére néhány száz fős csapattal és furfanggal indult csatába, s legyőzte az ötszáz fős sereget. A csata helyszínén a Tatárhalom ma is őrzi e hőstett emlékét.

Borszéken, az Ős-forrás ösvénye és a Medve-barlanghoz vezető út között van egy tisztás, a Tündérkert. A Kerekszék tetején álló vár urának lánya, Hedvig gondozta itt a virágokat, s olykor tündérek énekelnek a tisztáson.

Maroshévíz közelében, ahol a Szekeres-patak a Vajda-patakba ömlik, van egy különös kőalakzat. Hatalmas, lapos kő fekszik itt, körülötte sok kisebb kő, mintha asztal volna székekkel. A nép úgy tartja, a tolvajok ide hurcolták rabolt kincseiket, és itt tervezték meg következő rablásaikat.

Várpataka és a Békény találkozása közelében, a Várdomb szikla tetején erős vár állt. Hiripné lakott itt fiaival, Ábrahámmal és Damokossal. A fiúk gyakorta raboltak kincseket és lányokat, mígnem két Mikó-fiú szembeszállt velük, és legyőzte őket. Az emberek lerombolták a bűnös várat.

Bánffy Dezső bárónak Beresztelkén szőlőse volt, Maroshévízen viszont fenyvesei. Barátai viccből elígérkeztek Maroshévízre szüretelni, de a gazda túljárt az eszükön: felvitette a szőlőgerezdeket Maroshévízre, és felkötöztette a fenyőfákra. Azóta nevezik Bánffy-szőlősnek a Tárnica-tető azon részét.

Gyergyócsomafalva közelében, a Délhegy alatt, különös kőalakzatot találunk. A néphit azt tartja róla, hogy maga Jézus hagyta itt a lábnyomát. Szamárháton jött a Megváltó, bottal a kezében, így a szamár lábának és a bot végének is megmaradt a lenyomata.

Élt a Balánbánya fölötti sziklabércen egy tündérasszony, Tarkő. Két lánya, Maros és Olt meg akarta látogatni a Fekete-tengerhez száműzött apját. Tarkő folyókká változtatta őket, de folyton versengtek egymással, így nem együtt indultak el – a Dunához csatlakozva mégis mindketten elérték a tengert.

A borvízforrásokat az Isten fakasztotta a székelyek gyógyítására és melegítésére, de az ördögök tették kénes szagúvá. Az emberek borvíznek nevezték el a forrásokat, mert gyógyítottak is, jókedvet is hoztak.