Vár

A Farkaslaka községhez tartozó firtosváraljai vár 1042 méteres tengerszint feletti magasságon áll egy majdhogynem háromszög alakú fennsíkon (95 x 70 cm-es tengelyű). Északi részén szakadékos terep található, de a többi oldala is meredek, illetve sánccal és völggyel tarkított a déli és dél-keleti oldalon. A vár belső részében változó vastagságú falakat találhatunk (a keleti részen 2 m, míg a nyugati részen 1,3 m vastagságú). A bejárat valószínűleg a déli oldalon helyezkedett el. Középen egy patkó alakú, szentéllyel is rendelkező kápolna található. A 13. századból származó templom maradványait, illetve később gazdag római kori aranypénzleletet találták itt a régészek (ez egyes vélekedések szerint a 18. században ide telepített minorita rend tulajdona is lehetett). A várbelső több, különböző rendeltetésű épületnek adott helyet, ezek II. József térképén még épületként vannak feltüntetve, de ma már sajnos csak az alapfalak látszanak. A kormeghatározás ki nem állított 11., illetve 12. századi kerámia tárgyakra alapoz. A Székelyudvarhelyi Múzeum raktárában ugyanis csak 15-18. századbeli kerámia tárgyak találhatók. Az írott források hiánya miatt a vár eredete nem tisztázott. Királyi várnak is tartották, mely még a székelyek letelepedése előttről származhatott, de földrajzi-, illetve helységnevekből arra lehet következtetni, hogy a vár a 15-16. századokban is még valamilyen szereppel bírt. Szöveg és kép: http://cetati.medievistica.ro/

A középkori vár az anyaváros egyik legfontosabb építészeti emlékműve, mely a Román Nemzeti Kulturális Minisztérium hivatalos jegyzékében is nyilvántartásba van véve mint történelmi műemlék. A jelenleg romos állapotban található, régi olasz bástyákkal szegélyezett reneszánsz építészeti stílusban épített várat az ott előzőleg található kolostor helyére építették, annak építőköveinek felhasználásával. A kolostor meglétét XV. századi dokumentumok bizonyítják. Báthori István fejedelem volt az, aki az egykori kolostornak várként történő ujjáépítésében gondolkodott, az első építési munkálatok nagy valószínűséggel az 1490-1492 közti időszakban folytak. A székely nemesség ezt a tervet azonban szabadságjogai elleni merényletként értékelte, melynek következtében szembefordult a fejedelemmel. A nemesi ranggal nem rendelkező közszékelyek veszélyben érezve szabadságukat, 1562-ben fellázadtak, a lázadást azonban János Zsigmond fejedelem kegyetlenül vérbe fojtotta. A fejedelmi bosszú részét képezte a székelyek szabadságának katonai nyomás útján való korlátozását elősegítő vár felépíttetése. A várat a legyőzöttek kigúnyolására Székelytámadt várnak nevezték, az építmény pedig a kor katonai felfogását tükrözi: négyzetes alapú olasz bástyákkal van körülvéve, míg a várat körülölelő árkot a Nagyküküllő vizével lehetett feltölteni. Egy 1620-ból származó leltárjegyzékből ismerjük a bástyák megnevezéseit: Fóris, Hajdú, Telegdy és Bánffy. 1599-ben, Báthory András fejedelem bukása után a várat a város lakossága lerombolta, azonban 1600-ban újjáépítették. Utoljára a Habsburg birodalom idején töltött be katonai szerepet. Végül a Rákóczi fejedelem által vezetett kuruc szabadságharc idején 1706-ban az utolsó kuruc vezér, Pekry Lőrinc leromboltatta a várat, hogy az ne juthasson az ellenség kezére. 1852-ben a város megvásárolta az épületet annak utolsó birtokosától, a Kornis családtól. 1891-ben megépült neoklasszicista stílusban az Állami Főreáliskola, ez pedig a várban található épületek, azaz a templom és a kolostor épületeinek teljes felszámolásához vezetett. Szöveg és kép: http://www.odorhei-turism.ro/