Zárva
Leírás
A XIX. században Székely Athénként emlegetett település jelenleg Hargita megye második legjelentősebb megyei jogú városa, Udvarhely vidékének tájszervező központja, és az erdélyi magyarság egyik jelentős központja is.
Lakossága 36.234 fő, melynek 96%-a magyar nemzetiségű. Az Erdélyi-medence délkeleti részén, a Nagy-Küküllő felső szakasza mentén fekszik. A Hargita vulkanikus hegység délnyugati fennsíkja végződése és a Küküllő menti dombvidék alacsonyabb dombsora, a Szarkakő, a Nagyoldal, a Csicser, a Budvár középmagas dombjai határolják.
Régészeti ásatások igazolják, hogy a város területe és közvetlen környéke évezredek óta folyamatosan lakott. Csiszolt kőkori, bronz-, vas-, római-, Árpád-korabeli leleteket őriz a Budvár, illetve a város központja.
A település neve először az 1333-as pápai jegyzékben tűnik fel. A következő században a mezővárosi fejlődés útját járja, és 1448-tól már Udvarhely név alatt szerepel. Kiváltságait a magyar királyoktól és az erdélyi fejedelmektől kapja, Izabella királyné 1558-ban a török szultánnak fizetendő adó alól felmentve pecsét- és címerhasználatra is feljogosítja a várost. A város címere páncélos kéz tőrrel, melybe szív, medvefő és korona van tűzve, felső terében négy csillag közt az 1558-as évszám. A pecsét körirata: Sigillum Oppidi Siculicalis Udvarhely.