A Gyilkos-tó mondája

A kurucok túljártak az Udvarhely határában állomásozó, népes labanc sereg eszén, ennek emlékére viseli a két domb a Kis- és Nagy-Csalóka nevet.

Hargita, az óriáslány szabadságát áldozta azért, hogy barátnője, Gyöngyvér boldog lehessen: emberré változtatta őt, hogy szerelmével összeházasodhasson, neki pedig el kellett bujdosnia.

Egy hatalmas úr lányai, Klára, Dála és Ramócsa pásztorlegényekkel házasodtak. Ahol Dála letelepedett, ott van most Székelydálya, s Ramócsa nyomán, Székelyderzs határában nyílik ma is a ramócsavirág.

Firtos tündér táltos lovat adott szerelmének, hogy az elrepítse hozzá minden éjszaka, ám egy napon a legény a szakadékba zuhant, a paripa pedig kővé változott, s azóta megjósolja az időjárást.

Csaba királyfi unokája, az árva királylány könnyeiből fakadt e forrás Nagygalambfalva határában. Gonosz mostohája elől rejtőzik, míg el nem jön érte Csaba királyfi vagy egy méltó vőlegény.

A Libán-tető közelében egy vadász fedezte fel a furcsa szagú tavat, amely a hiedelem szerint a pokol egyik lejárata – ezért nevezik ma is Ördög-tónak.

Egy híres jós asszony, Bákainé tanácsa szerint a gyergyói székelyek kévékre tűzött kalapokkal, fűbe rejtett edényekkel csapták be és győzték le a tatár sereget.

A Szűz Mária-szobor arcát a török–tatár dúláskor sebezték meg, de csodatévő erejének köszönhetően a fosztogatóknak nem sikerült elrabolniuk.

A csíkszékiek a tatárjárás idején ördögöknek, szellemeknek maszkírozták magukat, így győzték le a támadókat. E csata emlékét őrzi a Vérkápolna és az Ördöglik.